Böde

 

 

Tekintse meg Böde fényképalbumát!

 

 

Böde-Zalaszentmihályfai Római Katolikus Szent Mihály Templom

 

 

Böde község Zala megye északi részén Zalaegerszegtől 13 km-re nyugatra fekszik. Első írásos említése 1407-ben: Bede. A település neve személynévből keletkezett magyar névadással. Alapjául szolgáló személynév a Benedek becéző alakja: Bede ill. Böde.

Árpád kori római katolikus temploma a Bödébe vezető út mentén Böde és Zalaszentmihályfa faluk között jobbra egy dombon emelkedik. A román stílusú, Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt templom a XIII. század elején 1220 körül épült. A török időkben elpusztult épületet később gótikus stílusban átalakították, majd elpusztult szentélye helyén a XVIII. században 1750-ben újat emeltek és megnagyobbították, barokk stílusban. Fennmaradt írásos oklevél csak 1424-ben említi. A következő nagyobb renoválásra 1923-ban került sor. Az 1966-ban végzett műemléki kutatás után helyreállítása, 1970-71-ben történt meg. Restaurálták, s a középkori elemeket újra láthatóvá tették.

A templom legendája

A kos- és a tehénfej a néphit szerint nem véletlenül került a templom tornyának ablakába. Az ország török megszállásának valamely esztendejében, amikor a török csapatok Bécs irányába vonultak, a romos templom tövében legeltette egy pásztor a nyáját. A katonáktól félve elbújt az állatok közé, és megfogadta, ha ép bőrrel megússza a találkozást, akkor helyreállítja a templomot. A juhnyáj és a pásztor emlékét őrzi a kosfej.

Egy másik hasonló monda is él a nép körében, miszerint még előbb a tartárjárás idején egy henteslegény rejtőzött el a dombok között az ellenséges katonák elől. S később hálája jeléül építette a templomot. A kos- és a tehénfej pedig foglalkozásának jelképei.

 

Régészeti kutatások eredménye

E történetnél azonban hitelesebb adatokkal is szolgál az 1220 körül épített kis templom művészettörténeti kutatása, melyet az 1960-as években végeztek el a régészek. Nem tudjuk pontosan, ki építette a templomot, ki volt a kegyura. A szomszédos két település közül Böde 1407 óta, Szentmihályfa pedig 1410 óta szerepel az okiratokban, azonban ezen települések a régészeti adatok bizonysága szerint már a XI. századtól léteztek.

A templomhajó déli falán lévő három félköríves, tölcsérbélletű ablak és a nyugati torony kettős ikerablakai tisztán megőrizték eredeti formájukat, a templom más részletei magukon viselik a későbbi átalakítások nyomát. Az épület legizgalmasabb része a nyugati oldalon emelkedő zömök, négyzetes alapterületű harangtorony, amelynek kétharmad része a hajó belsejében áll, egyharmada a homlokzat elé ugrik, félköríves boltozatával előcsarnokot képezve a nyugatról nyíló bejáratnak.

 

 

A torony kettős ikerablakának Bödére néző oszlopfőin találjuk a műemlék építéstörténetileg érdekes és a népi legendák alapjául szolgáló részletét, a Biblia áldozati állatait megszemélyesítő kos- és tehénfejet.

 

 

 

Nyugati kapuját kőfaragás díszíti. A kapubejárat bélletének díszítése sajátos románkori értékek hordozója. A faragó mester fantáziáját dicséri, hogy a díszítés nem egyforma, mindkét oldalon más a csavarmenetes faragás, s az oszlopok felső végét díszítő növényi indákból font ornamentika ugyancsak különbözik a két oldalon. Az is ritkaságnak számít, hogy az oszlop csavarmenetének díszítése a félmagasságnál motívumot vált.

 

 

 

A kapu fonatos timpanondísze a honfoglalás kori szíjvégek mintázatát illeszti a félköríves ajtókeretre. A timpanon belsején lévő faragott kövön Isten báránya látható a kereszttel.

 

A torony belső sarkai két oszlopon nyugszanak, egyúttal urasági karzat alappillérjeiként szolgálva. A belsejében lévő keleti toronyfal az alsó szinten három félköríves nyílással (közepén egy nagy, kétoldalt két keskeny) kapcsolódik a templomtér belsejéhez, könnyed, áttört toronyaljat képezve. E toronyalja fölötti részt az alsó nyílásritmusnak megfelelően ismét nyílások tagolják, így a torony első szintje szabályos karzattá válik. Ez a karzat egészen a torony nyugatin faláig tart, teljes mélységében.

 

 

Az 1755-ös Canonica Visitatio okirat fontos adatokat tartalmaz a templom története szempontjából. Miszerint a templomot régi romokon újjáépítették és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. Erről tanúskodik a diadalív felett lévő középkori felirat is.

 

A templom bejelentkezéssel látogatható!

 

Irodalomjegyzék:

 

Valter Ilona: A Zalaszentmihályfai Római Katolikus Templom kutatása

Magyar Műemlékvédelem 1971-72 (145-160.o.)

Akadémia Kiadó Budapest 1974

 

H. Vladár Ágnes: A Zalaszentmihályfai Római Katolikus Templom helyreállítása

Magyar Műemlékvédelem 1971-72 (161-178.o.)

Akadémia Kiadó Budapest 1974

 

Magyar Hajnalka: Műemlék templomok Zalában, A kos Bödére néz

Zalai Magazin, 1990. jan. 24. (16-17.o.)

 

Baksa Brigitta, Balogh Balázs, Gulácsi Zsuzsanna, Hála József, Horváth Gyula, Lackner Mónika, Sándor Ildikó: Néprajzi dolgozatok Bödéről

Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendre 1990

 

Császár János: Történeti épületszerkezetek a Böde, Zalaszentmihályfai római katolikus templom épületében

Építő szakmérnöki tanulmány 2002

 

Fotók: Bogár Róbert, Császár János